Cseeeeennnnggg….

- Megyek már – szólt Minako. – Oh te jó ég, a csengőre ragadt ennek a keze? – morgolódott magában, miközben egy hatalmas szelet pizzát majszolt.

- Oh Usagi, szia! Gyere be.

- Szia Mina…ugye nem baj, hogy átjöttem? – kérdezte kicsit aggodalmasan Usagi.

- Dehogyis. – felelte Mina. – Épp hívni akartalak…van egy kis baj.

- Ugye nem Yaten…vagy a baba??? Ugye??? – kérdezte Usagi.

- Nem, dehogyis, ne butáskodj, de ami Yatent illeti… szóval… öhhh… szóval hallotta, amint beszéltünk… megpróbáltam neki beadni, hogy csak rutinvizsgálatra mentél, de tudod milyen.

- Hmmm…hát ez tényleg baj…nem szeretném, ha miattunk veszekednétek, és ideje a saját lábamra állnom és elmondani Seiyának az igazat. De előtte… Mina-chan… ehetnék egy szelet pizzát??? – kérdezte őzikeszemekkel Usagi.

- Nem… na jó, csak vicceltem…de hagyj nekem is ám… – viccelődött Mina.

Pár szelet pizza után….

- Áhhh… ez nagyon finom volt… isteni nálad lenni, Mina… úgy örülök, hogy van egy ilyen jó barátnőm… – mondta Usagi (közben pedig elkezdett sírni).

- Te vagy a legjobb barátnőm, Usagi – Mina folytatta a sírást.

- Hüppp-hüppp-hüppp… – és most már együtt sírtak… közben pedig ölelték egymást.

- Édesem…megjöttem… – szólt Yaten. – Úristen, az egész előszoba úszik, mi a baj lányok?

- Ez a terhességgel jár, drága… – (közben Mina és Usagi még mindig sír, és észre sem veszik, hogy valamit elkotyogtak).

- Mi az, hogy ez a terhességgel jár, tudtommal kettőtök közül csak az én feleségem a terhes… de – (Yatennek eszébe jutott a reggeli „vitája” Minával) – Szóval erről beszéltetek reggel… az orvos... és Seiya…

- Öhhh…félreértetted Yaten-san – vágott közbe Usagi. – Én… én csak… szóval…

- Nem kell mentegetőznöd… én megértem – Yaten szemei felcsillogtak és huncut mosolyra görbültek ajkai. –… és nagyon örülök…Gratulálok Usagi…és Seiya tudja már???

- Hát... öhhhh… szóval izé… még nem volt alkalmam elmesélni neki, és… és…

- Mi és??? Hiszen ez az egyik legnagyszerűbb dolog a világon….ha Seiya megtudja, ki fog ugrani a bőréből…  – felelte Yaten.

- Úgy gondolod? - hirtelen felcsillogtak Usa szemei.

- Moshi-moshi… hahó, rólam elfeledkeztetek??? – vágott közbe Mina. – Elhiszem, hogy ez fontos,  de azért én is itt vagyok – és ajkai legörbültek.

- Egyetlen Minám… dehogyis… tudod, hogy rólad nem lehet – és egy gyengéd csókot nyomott kedvese ajkaira, majd finoman átölelte.

- Szeretlek Yaten – mondta Mina.

- Yaten-san!

- Igen Usagi?

- Köszönöm, hogy lelket öntöttél belém… hálás vagyok… de most megyek is… és elmondom Seiyának a jó hírt. Sziasztok…

- Szia Usagi… majd hívj fel… – kiáltotta Mina barátnője után.

- Milyen napod volt ma, drágám??? - kérezte Mina Yatent.

- Hát ezt a kis affért leszámítva… elég unalmas…de most, hogy itthon vagyok…veled…már elég jól szórakozom… – felelte Yaten.

- Elég jól… ezt hogy értsem… undok vagy, tudd meg… – vágta rá Mina.

- Te pedig gyönyörű – mondta Yaten. – Pont annyira, mint az első nap, amikor megláttalak…

- Csak nem el akarsz csábítani? – kérdezte Mina. – Mert akkor már most közlöm uraságoddal, hogy nehéz dolga lesz.

- Azt gondolod? – (ezzel egy puszit nyomott a lány nyakára). – És még ezek után is? – (és elkezdte csókolgatni Minát).

- Áhhh, ez csikis… de azt hiszem, sikeresen teljesítetted a küldetést - felelte Mina. – Még évek múltán is újra és újra le tudsz venni a lábamról…

- Nem csak le tudlak… le is veszlek – vágta rá Yaten (azzal felkapta Minát, és a hálószoba felé vette az irányt).

- Szeretlek Yaten, és soha ne hagyj el sem engem sem minket… megígéred??? – kérdezte aggódva Mina.

- Butuskám, tudod, hogy soha nem hagynálak el titeket… szeretlek most és örökké. – felelte Yaten.

Mina körül hirtelen elsötétült minden és ismét az az alak jelent meg. De ez a helyzet most különös volt, mert nem álmában jelent meg.

- Mina, térj magadhoz, Mina…

- A szerelem gyermeke veszélyben van. – szólt az alak.

- Ki vagy te? Érzem, hogy nem vagy gonosz, de nem tudom, ki vagy. Mutasd meg magad, kérlek. – kérte Mina.

- Én egy vagyok a Hold Harcosai közül. A nevem Sailor Star Crystal.

- Sailor Star Crystal? – kérdezte Mina.

- Mina… szerelmem… kérlek, térj magadhoz….

- Yaten… Yaten… – Mina sírva fakadt.

- Semmi baj, most már itt vagyok. – nyugtatgatta Yaten.

- Félek… ez az alak… Sailor Star Crystal…

- Az meg ki?

- Az alak a látomásomban… már nem először láttam. – felelte Mina.

- Hogyan? És miért nem említetted eddig? – kérdezte Yaten.

- Mert csak felizgattad volna magad, úgy, mint most – mondta Mina.

- És mondott még mást is? Mármint az a Sailor Star Crystal? – kérdezte Yaten.

- Azt, hogy a szerelem gyermeke veszélyben van. Szerinted a gyermekünkre gondolt? Vagy Usagiék babájára? – kérdezte rémülten Mina.

- Nem tudom, de jobb lesz, ha vigyázunk, és szólnunk kell a többieknek is. – mondta Yaten.

- Igen. – felelte Mina.

- Mina-chan, milyen jól nézel ki, és milyen cuki a pocakod! És Yaten… te még mindig milyen helyes vagy…

- Most nincs idő a fecsegésre Rei – vágta rá Yaten.

- És még mindig ugyan olyan hűvös – mondta Rei.

- Köszönjük Rei-chan… ne is figyelj Yatenre, tudod milyen. – mondta Mina.

- És miért hívtatok minket ide? - kérdezte Makoto.

- Elmondom, ha már mindannyian itt leszünk. – mondta Mina. – Jut eszembe, hol van Seiya és Usagi?

- Nekem inkább az lenne a kérdésem hogy hol van Ami és Taiki? – kérdezte Rei.

- Itt vagyunk… ne haragudjatok, de dugó volt, és bevallom, egy kicsit későn is indultunk el – mentegetőzött Ami-chan.

- Ohh azok a mézeshetek – mondta Mina. – Emlékszem, mi sem mozdultunk ki a…

- Drágám talán ezt nem kellene mindenkinek – szólt közbe Yaten.

- Bocsi, bocsi…

- Lányok! – kiáltott valaki.

- Usagi, Seiya… sziasztok, csakhogy megérkeztetek. Mióta együtt vagytok, Seiyára is átragadt a lustaság.

- Taiki, talán ezt ne most… nagyon is jó okunk volt a késésre… ugyanis orvosnál voltunk… és tada… – (Seiya egy fényképet húzott elő a zsebéből).

- Wáááááá… egy bébi…. nem is mondtátok volna… gratulálunk… – (mindenkinél villog az 1000W-os mosoly).

- Most, hogy mind együtt vagyunk… – kezdett bele Mina – El kell mondanom valamit.

- Csak nem ikrek lesznek, Mina? – kérdezte Makoto.

- Most nem a babáról van szó, vagyis részben… szóval már napok óta furcsa álmok és látomások gyötörnek.

- Hogyan??? Ezt miért nem mondtad Mina??? – kérdezte Usagi.

- Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de tegnap… – Mina sírni kezdett.

- Nyugodj meg, kicsim… semmi baj… mind itt vagyunk – mondta Yaten.

- Tegnap már szólt hozzám… azt mondta, hogy a szerelem gyermeke veszélyben van. Nem tudtam mire vélni ezt, így hát megkérdeztem, ki ő. Azt mondta, a neve Sailor Star Crystal.

- Sailor Star Crystal??? – kérdezte Taiki.

- Igen… nem láttam, csak a körvonalait; de megrémültem. – mondta Mina.

- A babára gondoltam, hogy neki lehet valami baja, de ő jól van. Aztán arra, hogy Usagi babája… azért szóltam nektek. – felelte Mina.

- Ez a név…olyan ismerős – mondta Seiya. – Sailor Star…vagyis csillag, tehát ezt a Sailor Star Crystal egy olyan harcos mint én, Yaten és Taiki. És a szerelem gyermeke veszélyben.

- Ne ijessz meg, Seiya – mondta Usagi – Mi az… na… mondd már…

- Mina… a te neved… mielőtt Yatennel összeházasodtatok volna…Aino Minako volt…ugye? – kérdezte Taiki.

- Igen… de ez most hogy jön ide? – kérdezte Mina.

- Mert a neved jelentése: A szerelem gyermeke… – felelte Yaten. – Miért nem jutott ez előbb eszembe… én hülye…

- Akkor a baba… hál istennek… legalább semmi baja… – könnyebbült meg Mina.

- Szóval azt mondod, Mina veszélyben van? De milyen veszély fenyegethetné? Hiszen már nem harcoltunk nagyon hosszú idő óta. És miért pont most??? – kérdezte Usagi.

Folytatása következik…